A titánötvözet mechanikai tulajdonságai
A titánötvözet nagy szilárdságú és alacsony sűrűségű, jó mechanikai tulajdonságokkal, jó szívóssággal és korrózióállósággal rendelkezik. Ezen túlmenően, a titánötvözet folyamat teljesítménye gyenge, a vágás nehéz, a forró feldolgozás során nagyon könnyen felszívódik a hidrogén-oxigén-nitrogén-szén és egyéb szennyeződések. Rossz kopásállóság, összetett gyártási folyamat. A titán ipari termelése 1948-ban kezdődött. A légiközlekedési ipar fejlesztése igényli, hogy a titánipar éves átlagos növekedési üteme mintegy 8%-os fejlődést érjen el.
Jelenleg a titánötvözet-feldolgozó anyagok éves termelése a világon elérte a 40 000 tonnát, és közel 30 féle titánötvözet-minőséget. A legszélesebb körben használt titánötvözetek a Ti-6Al-4V(TC4), Ti-5Al-2.5Sn(TA7) és az ipari tiszta titán (TA1, TA2 és TA3).
A titánötvözeteket elsősorban repülőgép-hajtóművek kompresszoralkatrészeinek gyártására használják, ezt követik a rakéták, rakéták és nagysebességű repülőgépek szerkezeti alkatrészei. Az 1960-as évek közepére a titánt és ötvözeteit az általános iparban használták elektrolízis elektródák, erőművek kondenzátorai, olajfinomítási és sótalanítási fűtőberendezések, valamint szennyezéscsökkentő berendezések előállítására. A titán és ötvözetei egyfajta korrózióálló szerkezeti anyagokká váltak. Ezen túlmenően hidrogéntároló anyagok előállítására és memóriaötvözetek alakítására is használják.
Kína 1956-ban kezdte meg a titán és a titánötvözetek kutatását; Az 1960-as évek közepén megkezdődött a titán anyag ipari gyártása és a TB2 ötvözet fejlesztése. A titánötvözet egy új fontos szerkezeti anyag, amelyet a repülőgépiparban használnak. Fajsúlya, szilárdsága és üzemi hőmérséklete az alumínium és az acél közé esik, de fajlagos szilárdsága nagy, kiváló tengervíz-korróziógátló és ultraalacsony hőmérsékleti teljesítménnyel rendelkezik.
Az F-84-es vadászbombázót 1950-ben használták először hátsó törzs hőpajzsaként, légburkolatként, hátsó burkolatként és egyéb, nem csapágyazó alkatrészekként. Az 1960-as évek óta a titánötvözet használata a hátsó törzsből a középső törzsbe került, részben felváltva a szerkezeti acélt, hogy fontos csapágyalkatrészeket, például keretet, gerendát és szárnycsúszást készítsenek. A titánötvözet katonai repülőgépekben való felhasználása gyorsan megnövekedett, elérte a repülőgép szerkezetének tömegének 20-25%-át.