Titán megmunkálási nehézségek
(1) Az alakváltozási együttható kicsi:
Ez viszonylag nyilvánvaló jellemző a titánötvözet anyagok megmunkálásánál. A forgácsolás során a forgács és a gereblye felület érintkezési felülete túl nagy, és a forgács lökete a szerszám gereblye felületén sokkal nagyobb, mint az általános anyagé. Az ilyen hosszú távú járás komoly szerszámkopást okoz, és járás közben súrlódás is előfordul, ami megnöveli a szerszám hőmérsékletét.
(2) Magas vágási hőmérséklet:
Egyrészt a fent említett kis alakváltozási együttható a hőmérséklet növekedés egy részéhez vezet. A titánötvözet vágási folyamatában a magas vágási hőmérséklet fő szempontja, hogy a titánötvözet hővezető képessége nagyon kicsi, és a forgács és a szerszám gereblye felülete közötti érintkezés hossza rövid.
Ezen tényezők hatására a forgácsolási folyamat során keletkező hőt nehéz kivezetni, és főként a szerszám hegye közelében halmozódik fel, így a helyi hőmérséklet túl magas.
(3) A titánötvözet hővezető képessége nagyon alacsony:
A vágás során keletkező hő nem könnyen elvezethető. A titánötvözet esztergálási folyamata nagy igénybevétellel és nagy feszültséggel járó folyamat, amely sok hőt termel, és a feldolgozás során keletkező magas hőt nem lehet hatékonyan szétszórni. A pengén a hőmérséklet meredeken emelkedik, a penge meglágyul, és a szerszám kopása felgyorsul.
A titánötvözet termékek fajlagos szilárdsága nagyon magas a fémszerkezeti anyagok között. Szilárdsága az acéléhoz hasonlítható, de tömege csak 57%-a az acélnak. Ezenkívül a titánötvözetek jellemzői: kis fajsúly, nagy termikus szilárdság, jó hőstabilitás és korrózióállóság, de a titánötvözet anyagokat nehéz vágni, és alacsony a feldolgozási hatékonyságuk. Ezért a titánötvözet-feldolgozás nehézségeinek és alacsony hatékonyságának leküzdése mindig is sürgető probléma volt, amelyet meg kell oldani.